A templom üzenete

„Biblia pauperum”
A középkorban a templom nem csak egy olyan hely volt, ahol imádni lehetett az Istent, hanem valódi világmodell, ahol a bent tartózkodó mindent megtudhatott az univerzumról. Valódi olvasókönyv volt az épület, ahol a részek és az egész tökéletes harmóniában voltak egymással. A betűt nem ismerők számára így lehetett Isten háza egyben a „szegények Bibliája” is. Mára az írástudó korszaknak köszönhetően, a Bibliát majd mindenki forgathatja, de a templomok megépített üzenete egyre inkább feledésbe merül. Sokszor már csak díszként értelmezik a jelentésüket vesztett egykori jelképeket.
 

A verőcei templom arra tesz kísérletet, hogy ebbe az elfeledett világba egy kicsit visszavezessen minket. Jelképei között vannak szembeötlők és nagyon ritkán láthatóak is.
 

Ezeket a rejtett üzeneteket szeretné ez az írás lajstromba venni, hogy a templomot látogatók olyan kiegészítő útravalót kaphassanak, ami talán a Jóistennel való találkozásukat is gazdagítani tudja majd.

Főmondat
Az épület valójában egyetlen gondolatot mesél el többféleképpen a maga sajátos nyelvén: Nevezetesen, azt, hogy létezik és él egy közösség itt a Kárpát-medencében, ahol a Krisztusba vetett hitünk kapcsol össze minket immáron több mint ezer esztendeje.
Sokan sokféleképp szerették volna ezt az egységet széttörni, vagy letagadni, azonban mindezidáig minden ilyen igyekezet kudarcot vallott. Szétaprózott korban épült e kápolna, olyan időben, amikor a történelem során először az Eget is igyekszik bedeszkázni az ember. Így különös jelentőségű, hogy mindezek ellenére a templomot létrehozó összetartozás átível a felekezeteken, és a történelmi egyházaink egyformán magukénak érzik ezt a helyet, ahol nem az a fontos, hogy miben különbözünk, hanem sokkal inkább az, hogy mi, (pontosabban Ki) kapcsol össze bennünket. 

Miatyánk
Az emberiségre hagyományozott egyetlen közvetlenül Isteni eredetű imádság a Miatyánk, ahol a kérések sora a mindennapi kenyérrel kezdődik. Érdemes végiggondolni, hogy a kenyér titokzatos körforgása a mindennapi életben, milyen észrevétlen természetességgel van jelen. Ehhez a szemünk előtt rejtező titokhoz szeretne hasonulni a templomba rejtett geometria és arányrendszer is. 
 
1. átváltozás
Az éltető nap anyagtalan fénye a földdel és a vízzel találkozva megtestesül a Krisztus arcát hordozó búzaszemek titka által.

2. átváltozás
A szárba szökkent élet  harmincszoros, hatvanszoros vagy százszoros termése a malomkövek között látszólag élettelen porrá alakul.

3. átváltozás
A kemencék tüzében aztán újjászületik kenyérként, hogy újra az életet táplálhassa.
 
Ez a sokszoros átalakulás már önmagában is csodálatraméltó. Ezen túl, ha még hozzágondoljuk az Oltáriszentség titkát, akkor azonnal érthetővé válik megkerülhetetlen jelentősége, és talán az is, hogy miért éppen a búzába rejtve érkezik hozzánk a Teremtő nap mint nap. Mindezek miatt lett ez a búzaszem alaprajzú kemence-templom olyan Isten-hajlék, ahol az átváltozás titkát épp egy malomkő hordozza. A templomtér ellipszisében a két fókuszpont között feszül a padsor, ahol a két nevezetes pontban az Ég és Föld kapcsolódik egymáshoz. Az oltárasztalon az Ég Földre érkezésének lehetünk tanúi. A bejárat fölötti fókuszból a Föld imáját viszi a magasba a harangszó.

Geometria
A Kárpát-medencében egyedülálló gazdagságban és létszámban őrződtek meg a középkor centrális szerkesztésű templomai. Ezek előtt tiszteleg az alaprajzi forma, ahol az íves fal a két fókuszpont közötti láthatatlan tengelyt is magába foglalja. Így lehet ennek a félreérthetetlenül centrális térnek egyfajta tagoltsága.  Az utolsó vacsorán a tanítványok is körbeülték az asztalt látszólag egyenrangúan, mégis mindenki pontosan tudta, hogy ez az egyensúly Valaki felé irányul.
Az alaprajz ellipszise változatlan geometriával fordul az ég felé a kistengely mentén körbe, így az ablakfüzér oszlopai forgás ellipszoid égboltot tartanak, jelezve ezzel a Természetfeletti és a Természet elválaszthatatlan egymásra épülését. A kupolát palalemezek fedik és selymes ezüstös felületüknek köszönhetően pikkelyes hátú élőlénnyé változtatják az Árpád-kori arányú, fehérre festett falú kis templomot a dombtetőn. A külső héj vonalvezetése a firenzei dómban is alkalmazott „quinto acuto” szerkesztési elv alapján készült, ezzel is tisztelegve a világ legnagyobb téglaboltozata előtt. 

Örökségünk

Ahogy a nagyobb kupola Máriával és a gyermek Jézussal a templomteret óvja, úgy őrzi Szent István királyunk stilizált koronája az oltáriszentséget a malomkő oltáron. Különleges kapcsolatuk 1038. augusztus 15-én köttetett, amikor Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az Ég és a Föld között megkötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, ennek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Keresztény közösség ilyen kapcsolata a Fennebbvalóval egészen egyedülálló. Nem véletlen tehát, hogy a Szent Péter Bazilika magyar kápolnája is ezt a szent pillanatot örökíti meg a maga művészi eszközeivel.

Mindehhez háttérként honfoglaló eleink páratlanul gazdag díszítőművészete jelenik meg fénybe öltöztetve. Az oltár mögött az álmában égbe emelt Emese látható, akitől a monda szerint az Árpád-ház származik, mely család 400 éves uralkodása alatt a legtöbb szentet adta Európának és a világnak. Ahogy kereszténységet fölvevő eleink sem tagadták múltjukat, ugyanígy áll a bevezetőben említett alapgondolat mögé, köré a honfoglaláskori motívumkincsünk.

A Kárpát-medence újkori történetének talán legsötétebb pillanata volt, amikor a nagy világégés után a politikusok darabokra szaggatták ezt a sok színben tündöklő gazdag egységet. A Jóisten azonban még ilyenkor sem hagy el bennünket, így van kihez fohászkodnunk. Erre figyelmeztet minden évben egyszer épp ezen az évfordulón a torony pici ablakán átjutó, az oltárra érkező utolsó reménysugár.

Tóth Péter
építész